A szívószálpápa az Orbán-korszak végjátékáról írt

A debreceni szívószálpápa közösségi oldalán reagált a Válasz Online cikkére, amely szerint a kormány a választásokig történelmi léptékű, műemlékeket is érintő ingatlaneladásra készül – éppen Tiborcz István belpesti vadászterületén. Felföldi József üzent a kormányfő vejének is.

Az üzletember úgy látja: az Orbán-kormány kénytelen arra készülni, hogy 2026 tavaszán mennie kell.

De ha már menni kell, akkor azt nem tennék üres zsebbel, mert hát 15 év keményvonalas lopás eredménye az nem elég. A Nemzeti Együttműködés Rendszere leveti minden korábbi álruháját, már nem is bújik nemzeti érdek mögé. Simán csak lop.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint az állami ingatlanokat azért értékesítik, mert a hivatalok, minisztériumok olcsóbb fenntartású irodakomplexumokba költöznek. Magyar Péterhez hasonlóan ugyanakkor az üzletember is úgy vélte: a belvárosi paloták magánosítása

szimbolikus záróakkordja annak az orbáni rendszernek, amely másfél évtizede a közérdeket a magánérdek lepleként használja. A lopás itt nem csupán anyagi természetű. (…) Egy korszak végjátéka ez, amely nem a köz javát, hanem saját túlélését szolgálja mindenáron, akár az ország vagyonának elárverezése árán is.

Felföldi József levezette, miként jutottunk ide.

Kezdetben csak ismerős vállalkozók nyertek el túl sok közbeszerzést. Később az ismerősökből oligarchák lettek, majd azokból stratégiai partnerek. Az állam, ahelyett, hogy ellenőrző szerepét betöltötte volna, közvetítőként kezdett működni a közpénz és a kiválasztott kezek között.

Szerinte a kormányzó elit már nem az ország jövőjét tervezi, hanem saját távozása fájdalomdíját termeli ki, de a társadalom nem ostoba.

Látja, hogy a jelenlegi hatalom már nem épít, hanem bont. Nem tervez, hanem menekít. Nem szolgál, hanem kifoszt. És ez a felismerés, minden kiábrándultság, fásultság és félelem ellenére, előbb-utóbb új rendet szül.

Azt írja az utolsó nagy lopás lehet egy korszak vége, de kezdete is, amikor a közgondolkodás ismét komolyan veszi a közpénzt, a közvagyont, a közérdeket, amikor nem az a kérdés, ki mit tud kiszedni az államból, hanem az, mit tud hozzátenni a nemzethez.

Mivel Tiborcz István a minap visszautasította a vádat, hogy politikai kapcsolatainak szerepe lett volna a meggazdagodásának, Felföldi neki azt írta, aki tényleg önerőből lett valaki, annak ezt nem kell bizonygatnia.

Önnek viszont – úgy tűnik – rengeteg energiájába kerül, hogy elhitesse (és elhiggye) magáról, amit elért, azt kizárólag a saját eszének, szorgalmának és rátermettségének köszönheti.

Kár a gőzért! Elárulom, hogy kívülről nézve ez a túlerőltetett teljesítményigazolás már nemcsak hiteltelen, hanem kifejezetten méltatlan is. Elsősorban önmagával, másodsorban pedig azon magyar emberekkel szemben, akiknek a kontójára ön »önerőből« lett egy igazi gazdasági csoda.

Felföldi József jelezte: ő valóban a semmiből indult, állami, családi hátszél nélkül, saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent a nulláról felépíteni valamit, amikor az ember csak magára számíthat, a munkájára, a kitartására, az ösztöneire.

Egy magára valamit is adó vállalkozónak tisztában kell lennie azzal, honnan jött, minek (és kinek) köszönheti azt, ahol van. Ehhez kell önismeret. Önreflexió. Némi józan belátás. Ezek sajnos Önből – legalábbis nyilvánosan – rendre hiányoznak.

Az üzletember szerint már az Elios-ügy idején is világos volt, hogy nem éppen az ösztönösen sikeres vállalkozóként kezdi pályafutását, Tiborcz István projektje megbukott volna, ha apósa nem lép közbe, és nem fizetteti vissza az uniós támogatást a magyar adófizetőkkel.

 Az EU-s szervek ugyanis elég világosan jelezték: nem kívánnak asszisztálni ahhoz, ami ott történt, és kérik vissza a támogatást. Ha nincs Orbán Viktor, akkor Ön most ülhetne valami irodában pár százezres fizetésért, aminek a 33%-át minden hónapban vonná a végrehajtó a valaha volt hatalmas vállalkozói ambíciói miatt. De nem így történt. Após pajtás megmentette.

(A Financial Times újságírójának Tiborcz István erről a minap azt mondta: az EU politikailag elfogult volt, a magyar ügyészség nem talált semmilyen szabálytalanságot.)

Felföldi József szerint ugyanakkor a vagyonát egy év alatt megduplázó vállalkozó sikerét nem szorgalmának, teljesítményének, hanem politikai kapcsolatainak köszönheti. Ezért azt javasolta Tiborcz Istvánnak, ne akarjon példakép lenni. Felföldi József olyan vállalkozóként köszönt el, aki nem a kormányfő vejével ellentétben nem „jókor volt jó helyen”, hanem mindig ott volt, ahol dolgozni kellett.

70. születésnapján tavaly harcról, üzletről, múltról, jelenről, kommunizmusról, nőkről, művészetről – vagyis a nagybetűs életről beszélgettünk Felföldi Józseffel.