A pártfőtitkárok halálakor folyton balettoztak a szovjet tévében

Pjotr Iljics Csajkovszkij romantikus zeneszerző első balettje, A hattyúk tavának pályafutása szerencsétlenül indult: 1877-es bemutatójakor kritikai bukás volt. Ám amint új koreográfiával megkezdte világ körüli hódító útját a 20. század elején, az oroszok már kultúrájuk egyik jelképeként tekintettek rá és ennek megfelelően körömszakadtáig ragaszkodtak hozzá, minden fórumon megvédték. Még a Szovjetunió fennállása idején is

megkérdőjelezhetetlen volt a státusza, sőt a hatóságok kifejezetten arra használták, hogy krízishelyzetekben lecsillapítsák a lakosságot.

Amikor Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár 1982-ben meghalt, az állami televízió programját megszakították, és végtelenített lejátszással közvetítették A hattyúk tavát, amíg az első számú szovjet vezető utódját meg nem választották. Ugyanez történt Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko halálakor, 1984-ben és 1985-ben. 1991-ben, amikor Mihail Gorbacsov ellen a keményvonalas kommunisták puccsot hajtottak végre, a tévé ismét csak a balettet tűzte műsorra, ahelyett, hogy az utcán zajló kaotikus eseményeket közvetítette volna.

Manapság azonban ellenkező irányú folyamatok zajlanak: állami eszköz helyett a tiltakozás szimbóluma lett a nemzeti balett Oroszországban. Különösen a híres kis hattyúk táncának  jelenete az, amit az Ukrajna elleni invázióval való szembenállásra használnak.