Tényleg róka-sakál hibridet lőhettek Magyarországon?
Több magyar médium is hírt adott egy látszólag szenzációs esetről: róka-aranysakál hibridet ejthettek el a Baranya vármegyei Hunor-Almamellék Vadásztársaság területén. Az elpusztult egyedről a Nimród Vadászújság tett közzé videót – ennek megtekintését érzékeny olvasóink számára semmiképp sem ajánljuk.
A példányt a társaság egyik tagja hozta terítékre egy éjszaka során, a vadász eleinte úgy vélte, vörös rókával van dolga.
A közelebbi szemrevételezés során azonban kiderült,
Az ügybe két tájegységi fővadászt is bevontak, majd mintákat vettek, amelyeket genetikai elemzés céljával megküldtek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői Szent István Campusára.
Mi szükséges a fajok közötti hibridizációhoz, és adottak-e ezek a feltételek a vörös róka, illetve az aranysakál esetében? Vajon milyen állat látható valójában a videón? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Sakál és róka
Az aranysakál és a vörös róka egyaránt a kutyafélék közé tartozó, Magyarországon őshonos, gyakori és vadászható faj. Mindkét állat sokféle élőhelyen elboldogul, és jól alkalmazkodik az ember közelségéhez, ami gyakran konfliktusokhoz is vezet: képesek a károkozásra, és extrém esetben akár sérüléseket is okozhatnak – igaz, a sakál alapvetően kerüli a közvetlen érintkezést.
Ha az ökológiai szerepet nézzük, az aranysakál ragadozóként a róka és a farkas közötti helyet foglalja el, táplálkozását tekintve ez a két legfőbb vetélytársa. Éppen emiatt a három faj közötti konfliktus viszonylag gyakori, a róka és a sakál versengését jellemzően utóbbi nyeri, hiszen túlerőben van: méretesebb, ráadásul a többnyire magányos rókákkal ellentétben párban vagy nagyobb csoportban mozog.
A találkozások tehát egyáltalán nem ritkák,
A két faj viselkedése több ponton is eltér, többek között a párzási szokásokban, ami önmagában nehézséget jelentene a kereszteződésben. Ami viszont ennél is fontosabb: a tudomány mai állása szerint túl nagy a genetikai különbség a két vonal között.
Az aranysakál és a vörös róka ága a becslések alapján mintegy 7–10 millió éve vált el – nagyjából akkor, amikor az ember és a csimpánz utolsó közös őse élt. Az evolúciós, illetve a genetikai távolságok óriásiak, olyannyira, hogy rendszertanilag a két faj külön nemzetségbe tartozik.
Hatalmas különbség
Bár ismerünk nemzetségek közötti hibridizációs példákat – így a lámák és tevék esetében –, az aranysakálnál és a vörös rókánál erre csekély az esély.
A kromoszómák felfoghatóak a genetikai tervrajz hordozójaként. Minden fajnak megvan a maga kromoszómaszáma, az ivaros szaporodáskor ezek fele-fele arányban öröklődnek a szülőktől, a meiózis során pedig az utód megfelelő fejlődéséhez párba kell állniuk.
Eltérő kromoszómájú fajok ugyan kereszteződhetnek, a nem megfelelő illeszkedés viszont hibákat idézhet elő a sejtosztódásban. Ez többek között vetélést vagy életképtelen embriót, valamint meddőséget okozhat – utóbbi az öszvérek esetén közismert, itt a házi ló oldalán 64, a szamárén 62 kromoszóma van. További gátat szabhatnak a szerkezetbeli eltérések, ez még azonos kromoszómaszámú állatoknál is megakadályozhatja a sikeres szaporodást.
A hibridizáció valószínűségét tehát a hasonló párzási viselkedés, a közeli rokonság, illetve a kromoszómák azonos száma és szerkezete fokozza. Az ilyen szaporodás amúgy egyáltalán nem tekinthető példátlannak, természetes módon és emberi beavatkozással egyaránt bekövetkezhet, nemrég például Romániában született tigris-oroszlán, azaz liger.
További érdekesség, hogy a jelenség fajunk történetében egyenesen meghatározó volt: a Homo sapiens a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovaiakkal is keveredett, ennek nyomai máig kimutathatóak genetikánkban. Hogy ezek a vonalak faji vagy alfaji szinten különültek-e el egymástól, nem tisztázott, igaz, egyre több a bizonyíték az előbbi elméletre.
Ami a fentiek alapján összességében megállapítható:
Érdemes hozzátenni, hogy sakál és kutya, valamint sakál és farkas közötti ritka szaporodást dokumentáltak már, ezek a fajok – a kutya egészen pontosan a szürke farkas alfaja – ugyanakkor nagyon közeli rokonok, egyetlen nemzetség tagjai. A vörös róka kromoszómaszámával eleve meglehetősen kilóg a kutyafélék közül, hibridizációja sem a természetben, sem fogságban nem igazolt.
Mit vehettek videóra?
A videóhoz visszatérve: mindenképp furcsa, hogy a róka és az aranysakál látszólagos vonásai mintha egy mérnöki pontossággal meghúzott határ mentén különülnének el – hasonlóan, mint a kimérák esetében. Ez alapvetően nem a hibridek sajátossága.
Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője a 24.hu megkeresésére megerősítette: a tudomány mai állása szerint a vörös róka és az aranysakál egyedei valóban nem képesek szaporodni egymással. De akkor pontosan mi is látható a Nimród által közölt felvételen?
Az egyik magyarázat, hogy a példány valamilyen betegségben, például rühösségben szenvedett, kurta farka pedig sérülés eredménye. Földvári Attila helytállónak nevezte lapunk azon értesülését, mely szerint a videó egy vedlésben lévő példányt ábrázolhat. „A felvételen látható vad ugyanakkor első ránézésre valóban szokatlan kinézetű” – emelte ki a szakember, hozzátéve, perdöntő majd a genetikai vizsgálat eredménye lehet.
A MATE sajtóosztályának is küldtünk kérdéseket a videó kapcsán. Az intézmény megerősítette, hogy a mintavételezés megtörtént, és az izomszövetből vett anyagot jelenleg az ejtési helyszín közelében, fagyasztva tárolják.
Az egyetem szakértői szerint szintén elenyésző a valószínűsége a hibridizációnak. Ennek ellenére természetesen el fogják végezni a genetikai elemzést, az ügyet meg kell vizsgálni.
A fajok közti szaporodás egyébként természetvédelmi szempontból akár hátrányos is lehet. A hazai vadmacska-populációra leselkedő egyik legnagyobb fenyegetés a házi macskákkal való hibridizáció, amelynek következményeként a génállomány lassan, de biztosan feloldódik, kikopik.
A 24.hu a potenciális sakál-róka hibrid kapcsán több szakértőt és szervezetet, köztük az érintett vadásztársaságot is megkereste. Amint további válaszokat kapunk, frissítjük a cikket.
