Imre Bence: A magyar bajnokság nem biztos, hogy felkészít az olimpiára

Az idei termésed: bronzérem az Európa Ligában, Német Kupa-győzelem és negyedik hely a Bundesligában. Utóbbi viszont azt jelenti, csapatodnak, a THW Kielnek nem sikerült BL-indulást jelentő helyen zárnia a bajnokságot. Elégedett vagy első légióséved eredményeivel?

Tavaly nem nyert semmit a Kiel. Kifejezett célként tűztük magunk elé, hogy az idén legyen trófea, így a kupagyőzelem előrelépés. Összességében mégis egy közepesen jó szezonként értékelem, mert szerettünk volna Bajnokok Ligáját érő helyen végezni, ami nem sikerült. De reálisnak kell lennünk magunkkal, a bajnok Füchse Berlin és a második Magdeburg jelenleg nagyon erős. Stabil teljesítményt nyújtottak egész évadban, nem véletlenül játszották ők a BL-döntőt is. A Bundesliga 18 csapata egyébként annyira kiegyensúlyozott erőt képvisel, hogy a sokáig vezető Hannover végül a hatodik lett. Ebben a mezőnyben az a legfontosabb, hogy nagyobb hullámvölgyek nélkül éld túl a szezont. Így év közben hiába vertük meg háromszor, ejtettük ki a kupából a végül a BL-t is behúzó Magdeburgot, ha a kelleténél több pontot közben elhullajtottunk.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy október magasságában, a Stuttgart elleni meccsen érkeztél meg a Bundesligába. Mi volt az oka annak, hogy addig nem nagyon kaptad el a fonalat?

Egyszerűen a környezet- és a nyelvváltás, az ismeretlen öltöző, az új játékstílus, a más taktikai forgások. El kellett teljen pár hónap, amíg mindent megszoktam. Egyébként igazából az első 3-4 meccset leszámítva megjött az érzés.

Az NB I-hez, a Fradiban megszokotthoz képest mi a különbség a Bundesliga játékfelfogásában?

Szélsőként ugyanúgy a vonal mellett robotolsz, a sarokból indulsz, taktikától függően meccsenként van egy-két helyzeted, máskor meg, mint például Stuttgart ellen 10-11, és azokat kell belőni. Szóval nem elsősorban a posztomból adódó stílusbéli és taktikai különbségekre gondoltam. Sokkal inkább a meccsek körítésére, hangulatára. Hál’ istennek a Stuttgart ellen minden sikerült, és ez fordulópontot jelentett.

Szerintem azt követően látta meg mindenki, hogy azért nem véletlenül vagyok itt.

Az a mérkőzés nagyon kellett. Mert ugyan az olimpia után az első felkészülési találkozók nagyon jól sikerültek, de nyilván a tét, az arénák légköre és az ellenfél is nagyobb kihívás elé állítja az embert.

Mitől speciális az a Bundesliga-légkör, amit külön meg kell szokjon egy többszörös válogatott, már Eb-t, vb-t, olimpiát is megjáró kézilabdázó?