Cser-Palkovics András: Amikor ennyire viharos a tenger, vajon szabad-e kapitányt váltani?

Régi ismeretségünk okán nem udvariaskodnék, inkább belevágok a közepébe: nem érzi úgy, hogy eljött az ideje annak, hogy kilépjen a Fideszből?

Nem.

Pedig racionális politikai és érzelmi okai is lehetnének egy ilyen lépésnek.

Éspedig?

Polgármesterként töretlen a helyi népszerűsége, miközben a pártjáé folyamatosan csökken – tavaly nyáron 33 százalékponttal volt népszerűbb a Fidesznél, az olló azóta csak tovább nyílhatott. A baloldalon számos nagyvárosi, kerületi polgármestertársa – Botka László, Nemény András és Őrsi Gergely – döntött korábban úgy, hogy elhagyja az egykori pártját, mert annak népszerűségvesztése komolyan veszélyeztette a sikeres városvezetői munkáját. Nem foglalkoztatja ez a szempont?

Sokszor megkapom ezt a kérdést, ami leginkább arra vezethető vissza, hogy meg szoktam fogalmazni kritikákat akár kormányzati döntésekkel, akár a kormányzati politikai stílussal kapcsolatban is. Ám ezek a bírálatok valamilyen módon mindig érintik az önkormányzati szektort, ezáltal Székesfehérvárt is. Én úgy köteleztem el magam a város közössége mellett 2010-ben – amikor először megkaptam ezt a megtisztelő feladatot és bizalmat az emberektől –, hogy a polgármesterség mellett nem viselek párttisztséget. Ettől még a Fidesz politikai közösségéhez tartozom – valamikor egyetértek ennek a politikai közösségnek a döntéseivel, az irányaival, valamikor nem. A polgármesteri munkámat határozottan igyekszem nem pártpolitikai alapon végezni, és ezt eddig a pártom megengedte, pontosabban elfogadta tőlem. Hogy egy példával illusztráljam: régi szurkolója vagyok a Vidinek, és ha az edző nem olyan összetételben és taktikával küldi a pályára a csapatot, ahogy azt én gondolom, akkor szurkolóként kritizálhatom az edzőt, a játékosokat, de ettől még ugyanúgy a Vidinek fogok szurkolni. Akár győzünk, akár veszítünk. Alapvetően mindenben hűséges típus vagyok.

A Vidire természetesen még visszatérünk, de ha már a hűséget emelte ki: 1989 óta tagja a Fidesznek, ezt az is jelenti, hogy bármi is történik, minden körülmények között marad a pártban?

Nyilván lehetnének olyan pontok, amelyeknél erre a kérdésre másképp válaszolnék. Ilyen azonban eddig nem történt, és nagyon remélem, hogy a jövőben sem fog. A Fidesz egy nagy néppárt, egy nagy mozgalom, rengetegféle ember van közöttünk. Valamiben hasonlóan gondolkodunk, valamiben nem. De azért mégiscsak egy olyan párt vagyunk, hogy például

bármit is nyilatkozom a 24.hu-nak, nem fogok utána telefont kapni senkitől, hogy miért azt mondtam, amit, miért azt az álláspontot képviseltem, amit.

Szóval a politikai racionalitás oldaláról közelítve nem jöhet el az a pont, amikor a Fidesz támogatottsága annyira meggyengül, ami már gátolná az ön sikeres polgármesteri munkáját?

Idézném a híres mondást: a szerelemben és a politikában két dolog nem létezik: a „biztos”, meg a „soha”. Nem azt állítom, hogy nem létezhet ilyen szcenárió, csak azt, hogy ezt jelenleg nem tudom elképzelni. Nem azért vagyok a Fidesz tagja, mert a párt másfél évtizede kormányon van, és sorban nyerte a választásokat. Annak idején, ’89-ben egy kis politikai szervezethez csatlakoztam nagyon fiatalon, amelyik azóta volt fent és lent, volt kifejezetten sikeres, jó kormányzati időszaka is. Mindenképpen ilyennek tekintem például az 1998–2002 közötti korszakot.

A mostani kormányzást is hasonlóan sikeresnek tartja?

2010 óta is rengeteg olyan dolog történt, gondolok például a családpolitikára és az ehhez kapcsolódó adópolitikára, amit teljes mellszélességgel támogatni tudok. Sőt, amivel manapság problémáim vannak, azok sem elsősorban tartalmi kérdések, hanem stílusbeli gondok.

Ha már a stílust említette, én például még soha nem éreztem ennyire távol egymástól a pártja és az ön kommunikációját. Ön is volt szóvivőhelyettes a Fideszben, de az a stílus, ami ma Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját jellemzi, fényévekre van az önétől. Ez nem kínos önnek?