Ez a császár megadóztatta a vizeletet
Ahol mi pusztán szennyvizet látunk, ott a rómaiak zubogó jövedelemforrást, a vizeletnek számos hasznos tulajdonsága akadt: a benne lévő nitrogén és foszfor miatt alkalmas volt a talaj termékennyebbé tételére, az ammónia pedig hatékony tisztítóanyagként szolgált. Így a ruhamosásban vagy a bőrcserzésben egyaránt nélkülözhetetlennek tartották.
Amikor a Kr. u. 69 és 79 között uralkodó Vespasianus császárnak sürgősen pótolnia kellett a kincstár bevételeit, egy sor adónemet vezetett be, köztük a vectigal urinae-t, vagyis a vizeletadót, melyet
Korábban már Nero császár is megpróbálkozott egy hasonló adóval, de nagyon népszerűtlen intézkedés lévén kikopott a gyakorlatból. Vespasianus ötletével sem volt mindenki elégedett: az őt később a trónon is követő fia, Titus (79–81) alantas pénzszerzési megoldásnak tartotta. A legenda szerint az apja ezt meghallva elé tartott egy pénzérmét, és megkérdezte tőle, érzi-e a szagát. Amikor Titus nemmel felelt, Vespasianus lecsapta a magas labdát: „Márpedig a vizeletből származik”. Ez a történet népszerűsítette az ismert latin mondást: Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga.
