Till Attila: Károsnak tartok minden olyan törvényt, megszorítást és kommunikációt, ami hátrányba hozza a nem heteroszexuálisokat
Derült égből villámcsapásként tett közzé egy szinte hivatalos közleménynek tekinhető posztot Till Attila a szombati Pride kapcsán. Azzal kezdi, hogy „látva, hogy a Mi Hazánk is ugyanazokat a helyszíneket választotta demonstrálni, mint a felvonulók, azt kívánom, hogy szervezett atrocitás nélkül sikerüljön az ünneplés!”.
A PRIDE résztvevőivel pedig szolidaritást vállalok és maximálisan támogatom őket. Nem akarom, hogy nem heteroszexuális emberek rosszabbul éljenek ma Magyarországon, mint a heterók. Károsnak tartok minden olyan törvényt, megszorítást és kommunikációt (különösen azt, amikor egyenlőségjelet tesznek a melegség és a pedofília közé ), ami hátrányba hozza a nem heteroszexuálisokat. Azt kívánom, olyan legyen ez a Pride, ahogy a szervezők ezt eredetileg eltervezték!
Azt mondja, nem lát kivetnivalót abban, hogy évente egyszer karnevált, parádét, felvonulást tartsanak a város közepén.
Én eddig is úgy láttam, hogy ez a tömeg nem valakik ellen (!) hanem saját magukért tartja ezt az ünnepet. Nem zavar, ha valaki meleg, transz vagy számomra akár nem ismert fogalmak közé sorolja magát, mert meggyőződésem, hogy semmilyen formában nem árt ezzel a társadalmunknak és személy szerint nekem sem. És a gyerekeimnek sem!
Tilla hozzáteszi, hogy 20 éve Albert Györgyinek a Szigeten pont ugyanezt mondta el és azóta sem változott semmi, sőt, rosszabb lett a közbeszéd.
„Támogatom a felvonulókat abban, hogy nem kell elbújniuk és joguk van, mint mindenkinek használni a köztereket. KIfejezetten károsnak tartom a közbeszéd szempontjából, hogy erről vitatkozni kell, hogy még mindig itt tartunk! Nem arról kéne beszélni, hogy tilos vagy nem tilos a PRIDE, hanem mindenkit érintő problémákról. Ez az, ami talán a legkárosabb, leginkább szabadság-ellenes, demokráciaellenes, hogy kénytelenek vagyunk olyan dolgokról beszélni, aminek régóta evidenciának kéne lennie. Úristen, az emberek nem egyformák? Nem, és ez mindig is így volt. Nem tudom, miért lenne az elfogadás, megértés alacsonyabb rendű vagy akár érzelmileg nehezebben megélhető emberi reakció, mint az elutasítás.”
Ahogy mondja, Budapesten még nem votl Pride-on, de New Yorkban turistaként belefutott egybe. Úgy emlékszik, ott nem voltak ellentüntetők, a helyiek azt se értették, mi az, mikor erről kérdezte őket.
Amikor láttam őket, nem jutott eszembe, hogy a boldogságukat, a mosolyt az arcukról le kéne mosni, sokkal inkább magával ragadott a forgatag, az ezer színű karnevál. Ki vagyok én vagy ki vagy te, hogy megtiltsd embereknek a boldogságukat, a büszkeségüket?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
