„Ezek az emberek tényleg szeretik a hazájukat, ez nem átverés” – mit jelent a védelmi kiadások drasztikus emelése a NATO-tagoknak?
Donald Trump már az előző elnöksége alatt is a NATO-tagok védelmi kiadásainak növelése mellett kardoskodott, és azzal fenyegetett, hogyha a tagországok nem költenek eleget – a GDP-jük legalább 2 százalékát –, az Egyesült Államok elhagyja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. Az amerikai elnök azzal vádolta a többi tagállamot, hogy potyautasok, és nem tesznek hozzá semmit a védelmi szervezet erejéhez, működéséhez.
A feszült hangulatú 2018-as NATO-csúcs után nem sokat változott a helyzet: a tagországok egyáltalán nem vagy csak lassú ütemben növelték a védelmi kiadásaikat. Végül a hozzájárulás növelésének fontosságára nem is Trump fenyegetése ébresztette rá őket, hanem Oroszország ukrajnai inváziója 2022-ben.
Az orosz invázióval a kollektív védelem ismét előtérbe került – stratégiai, politikai és katonai értelemben is. A szövetség egységesnek, elszántnak és cselekvőképesnek tűnt, de még nagyjából egy éve is, amikor nagy nehezen sikerült új főtitkárt választani Mark Rutte személyében, arról folyt a polémia, hajlandó lesz-e végrehajtani minden tagállam a 2014-ben elfogadott, 2024-re ígért, kétszázalékos megegyezést. A NATO becslése szerint – még nem állnak rendelkezésre a végleges adatok – a többségnek alig vagy egyáltalán nem.
Ez alól két kivétel lehet, az egyik az USA, a másik Spanyolország.
