„Több pofont nyeltem, mint ételt” – 80 éves a kerékpársport Kannibálja, Eddie Merckx
Eddy Merckx 1945. június 17-én született a flandriai Meensel-Kiezegemben. A Brüsszel külvárosának számító Woluwe-Saint-Pierre-ben nőtt fel, a hiperaktív, állandóan mozgó kisfiú első kerékpárját háromévesen kapta, és
Tizenhat évesen indult első amatőr versenyén, egy évvel később már korosztályos belga bajnok volt, 19 évesen megnyerte az amatőr világbajnokságot, húszévesen pedig már a profik között versenyzett, írja az MTI.
„Több pofont nyeltem, mint ételt, de megérdemeltem. Ha túl messzire mentem, apám vagy öt percen át ütött” – mesélte a gyerekkoráról.
Első nagyobb országúti versenyét 1966-ban nyerte, a következő évben aranyérmet akasztottak nyakába az országúti kerékpáros világbajnokságon, amelyet 1971-ben és 1974-ben is megnyert. A Tour de France-on először 1969-ben indult és rögtön győzött is: hat szakaszt nyert, köztük a legnehezebb hegyi etapot, ahol előnyét folyamatosan növelve nyolc perccel a többiek előtt ért célba. A párizsi befutó után nemcsak az összetett győztesnek járó sárga trikót ölthette magára, hanem a pontversenyben élen zárónak járó zöldet és a legjobb hegyi menőt megillető pöttyöset is.
Pályafutása legnagyobb győzelme, az 1969-es Tour-siker:
Az 1970-es Touron a zöld trikót néhány ponttal elveszítette, de ahogy az összetettet, úgy a hegyek királya címet is megnyerte, pedig a Pireneusokban gyomorgörcsök kínozták, az egyik különösen nehéz szakasz után oxigénsátorba kellett fektetni. Ebben az évben ismét történelmet írt: az olasz körversenyen, a Giro d’Italián (ahol 1968-ban már győzött, de a következő évben az első helyről, doppingra hivatkozva kizárták) sérült térddel, kilenc szakaszgyőzelmet aratva ugyancsak első lett. Hasonló bravúrra addig csak 1964-ben a francia legenda, Jacques Anquetil volt képes, akinek teljesítményét akkor megismételhetetlennek nevezték. Mercx alaposan rácáfolt a szakértőkre, hiszen még kétszer (1972, 1974) nyerte meg ugyanabban az évben a két legrangosabb viadalt.
Az 1971-es Touron óriási párharcot vívott a spanyol Luis Ocanával, aki egy hegyi szakaszon teljesen váratlanul visszatámadta, és végül kilenc percet vert rá. Merckx mindent megtett, hogy lefaragja hátrányát, de végül egy szerencsétlen baleset döntött: a Pireneusok egyik lejtőjén mindketten buktak a szakadó esőben, és a spanyol nem tudta folytatni a versenyt.
Az 1972-es verseny újra kettejük párharcáról szólt, de a küzdelem ismét idő előtt dőlt el: a spanyol a hegyekben újra bukott, defektet kapott, két hét múlva pedig a tüdejét megtámadó fertőzés miatt fel kellett adja a versenyt. Merckx – sorozatban negyedik győzelme után – 1973-ban kihagyta a Tourt, de 1974-ben visszatért, és ha nem is olyan meggyőző fölénnyel, mint korábban, de ötödik elsőségét is begyűjtötte.
Az 1972-es dupla mellé belefért, hogy megdöntse az egyórás rekordot, 49,431 kilométert tett meg:
Az 1975-ös körversenyen Franciaországban már csak ellendrukkerei voltak, a gallok büszkeségét ugyanis sértette volna, ha nemzeti hősük, Jacques Anquetil rekordját megdöntve Merckx hatszoros győztes lesz.
de tettéért csak jelképes, egy frankos büntetést kapott. Az egyre jobban fáradó Merckx az Alpokban elesett, eltörte az állcsontját, megsérült a térde és a csípője, de nem adta fel, és végül második lett.
Egyszer Jacques Anquetilt megkérdezték arról, milyen az ideális kerékpáros:
Merckx lábával, fejével, izmaival, szívével és győzni akarásával rendelkezik
– felelte.
Épp utóbbi, a fanatikus győzni akarása, olykor már a fair play határát súroló kíméletlensége miatt emlegették a sajtóban Kannibál néven, mert minden vetélytársát „felfalta”. Pályafutása során
- 1585 versenyen indult,
- 525-öt megnyert,
- újoncként 24,
- amatőrként 56,
- a hivatásosok táborában 445 versenyen végzett az élen.
A három nagy körverseny közül ötször nyerte meg a Tour de France-t és ugyancsak ötször a Giro d’Italiát, egyszer, 1973-ban pedig a Vuelta a Espanát. A Touron egészen tavalyig az övé volt a legtöbb, szám szerint 34 szakaszgyőzelem, ezt a brit Mark Cavendish döntötte meg, Merckx állt a legtöbbször, 63 alkalommal a szakaszok után a dobogón, és ő viselte a leghosszabban, 96, illetve a „félszakaszokkal” együtt 111 alkalommal a sárga trikót. Három profi országúti világbajnoki aranyérme (1967, 1971, 1974) mellett 1972-ben egyórás világrekordot is felállított 49,431 kilométerrel. Ezt a csúcsot csak 1984-ben döntötték meg, mára pedig közel 53 kilométerre tornászták fel, de Merckx még nem napjaink szupertechnikával készült kerékpárjait tekerte.
Nem kerülték el a doppingügyek, összesen három alkalommal akadt fenn a vizsgálaton. Először az 1969-es Girón, amikor vezetett tizenhat szakasz után, a pozitív eredményét előbb jelentették be a sajtóban, minthogy őt értesítették volna. Végig tagadta a bűnösségét, és különböző összeesküvés elméleteket sejtettek a háttérben. Egy emlékezetes, interjút is adott akkor, amikor a könnyeivel küzdve arról beszélt, ő a lábain kívül mást sosem használt a győzelem érdekében.
1973-ban és 1977-ben szolgáltatott még pozitív mintát, mindkét esetben azt mondta, nem volt tudomásra róla, hogy tiltott szert vette magához. Mindhárom alkalommal egy-egy hónapra tiltották el és pénzbüntetést kapott.
1978-ban visszavonult és gyártásba fogott, a Merckx-kerékpárok nagy sikernek örvendenek. 1986-tól 1996-ig a belga országúti kerékpáros válogatott vezetőedzője volt, kerékpárosversenyek szakértő tanácsadásával, szervezésével és helyszíni tudósításával is foglalkozik.
Hazájában nemzeti intézménynek számít, 1996-ban bárói rangot kapott, ő lett az évszázad belga sportolója, Brüsszelben 2003 óta metrómegálló viseli a nevét, három városban is szobra áll, Franciaországban, ahol megkapta a Becsületrendet, Tours közelében kerékpáros stadiont neveztek el róla. Belgiumban több slágert írtak róla, filmek, sőt képregényhős is lett.
2019-ben a Tour de France Brüsszelből rajtolt, Merckx ötven évvel korábban aratott első győzelmének emlékére.
