Ruszin-Szendi a hadiipar privatizációjáról: Felháborít az elvtársak ilyen méretű pofátlansága!!!
A NER-közeli 4iG veheti meg kilenc magyar állami hadiipari részesedés többségét – írtunk erről még tegnap. A történet lényege az volt, hogy védelmi ipari holdingvállalatot hoz létre a 4iG csoport és a magyar állam. Ennek értelmében a N7 Defence Zrt. 75 százalékos többségi tulajdonosa a 4iG, vagyis egy magáncég lesz, az állam részesedése csak 25 százalék mínusz egy részvény lesz, azaz az államnál még stratégiai kisebbség sem marad a működtetésben. A tranzakcióban érintett részesedések becsült értéke 74,5-82,8 milliárd forint. A holdingban egyesítik például az aknavető- és lőszergyártást, a gyulai Airbus helikopterkomponens-gyártó céget, és a kézilőfegyvereket, gépkarabélyokat gyártó cégeket, míg a kritikus infrastruktúra – gyárak, berendezések, ingatlanok – állami tulajdonban maradnak.
Erre reagált ma Ruszin-Szendi Romulusz. Azt írja, a Tisza szakértője azzal, hogy
Egyszerűn nem tudom elengedni a hadiipar ilyen mértékű destabilizálását!!! Felháborít az elvtársak ilyen méretű pofátlansága!!!
Így folytatta:
Legfőbb érveim:
1) a TISZA párt nem eladja, hanem fejleszti a hazát szolgáló védelmi ipart;
2) a NATO-elvárásokat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha mi döntünk, nem pedig tőzsdei igazgatóságok;
3) a magyar emberek és katonák biztonsága nem lehet profitérdek függvénye.
Részletesebben:
1) A haza védelme nem üzlet, hanem nemzetbiztonsági kötelesség. A nemzeti védelem egy stratégiai ágazat, nemzeti tulajdon nélkül nem lehet nemzetbiztonságról beszélni. Vagyis a 4iG-N7 konstrukcióban az állam kiszolgáltatja a védelmi ipart egy vállalati struktúrának, amely nem a nemzetbiztonság mentén, hanem a profitmaximalizálás logikája szerint működik.
2) Ha nincs direkt kormányzati irányítás, akkor nincs garancia arra, hogy a hazai hadiipar és innováció a Magyar Honvédség és a NATO-kötelezettségek mentén működik. Vagyis az export, partneri együttműködés, gyártás és kutatás irányai nem a nemzetbiztonság, hanem részvényesi érdekek mentén szerveződnek.
3) A nemzeti ipari kapacitás = stratégiai autonómia.
Aki a hadiipart ilyen mértékben magánkézbe adja, az Magyarország önálló védelmi döntési képességét adja fel.
4) Álláspontom szerint a nemzeti védelem nem adható el részvénycsomagként. Ezzel a lépéssel az állam elveszíti irányító befolyását a hazai védelmi ipar legfontosabb szereplője felett. Ki dönt holnaptól a magyar katonák eszközeiről? Egy tőzsdei cég menedzsmentje?
5) Ez most egy privatizáció a szuverenitás rovására. Ráadásul a bűncselekményt súroló áron!!! Ezt nem vállalta a korábbi N-7 igazgató, ezért kellett ugye kirúgni! Ugyanis még a legkritikusabb hadi eszközök gyártásának menedzsmentje is átkerül magánkézbe, miközben az infrastruktúra fenntartása az adófizetők dolga marad. Ez azért teremt veszélyes precedenst, mert az állam csak fizet, de a nyereség máshol csapódik le.
6) Ezzel a lépéssel hiányzik majd a transzparencia és a stratégiai irányítás. Nem tudjuk majd, hogy kik döntenek majd a fejlesztési irányokról, exportokról és beszállítókról. Nemzetbiztonsági kockázatot jelent a túlzott privatizálás és piacosítás.
