VAR, túlzsúfolt meccsnaptár, influenszerek – a modern futball öt legidegesítőbb jelensége
A szünet nélkül pulzáló futballipar percnyi kicsekkolást sem hagy feketeöves követőinek, a Ziccer stábja mégis úgy döntött, aktuális események feldolgozása helyett általános érvényű témák megvitatásához fordul a nyári időszakban. A műsor különkiadásának első epizódjában a modern futball öt legidegesítőbb tendenciáját beszélték ki a résztvevők, és heves vita is kirobbant arról, ki, mit tart frusztrálóan káros jelenségnek a sportág körül.
Dajka Balázs, a 24.hu sportovatának újságírója makro- és mikroszintű trendeket egyaránt felvonultató listáján az újonnan igazolt játékosok címercsókolgatását éppen úgy felsorolta, mint azt, hogy miért kell rohamosan növelni az összes létező futballtorna résztvevői létszámát. Az ennek eredményeként kialakult, már-már fojtogató meccsdömping aztán elvezetett a futballvilágot a markában tartó kapzsiság megfestéséhez, nézetkülönbség pedig csak abban jelentkezett az adás résztvevői között, vajon a futballisták is éppen olyan profithajhász módon gondolkodnak-e, mint a nagy nemzetközi tornákat rendező szervezetek.
Pelek Dávid listáját a VAR vezette, mondván a technológia nyakló nélküli alkalmazása megöli a játék spontaneitását, elveszi az érzelmeket és a katarzis, valamint a dráma élményét is roncsolja a futballban. Kele János erre válaszul a géprombolók szellemi örökösének nevezte a Ziccer korábbi szerkesztőjét, abban azonban mindenki egyetértett, hogy ha a szurkolók túlnyomó többsége a videóbíró bevezetése ellenére sem érzi igazságosabbnak a játékot, akkor a technológia alkalmazásával, céljával és módszereivel valami nem stimmel a sportág körül. Pelek listáján előkelő helyet foglalt el az a jelenség is, amikor csalódott szurkolók levetetik a mezt csapatuk játékosaival, ezzel üzenve, hogy vagy méltatlanok, vagy alkalmatlanok annak viselésére. Arról, hogy ez csupán a drukkerek eszköztelenségének tünete, vagy súlyosan méltóságdeficites helyzet, amibe – pláne fiatal – játékosokat méltatlan dolog belekeverni, már megoszlottak a vélemények, mint ahogyan arról is élénk vita folyt, mi értelme IShowSpeedhez hasonló influenszereket a játék közelébe engedni.
következésképp az értelmes, hasznos adatokat jól felhasználók is abba a buborékba kerülnek be, amelyben a „két csapat korábban 75 meccset játszott egymással kedden délután 5 órai kezdettel, és ebből nyolcat vezetett skót bíró”-típusú eszmefuttatások hergelik a nézőket. Szóba került Fabrizio Romano, az átigazolások körül habosra vert nyilvános kakofónia koronázatlan pápája, aki minden transzfert legalább tízszer jelent be villogó piros fénnyel Twitter-oldalán, ráadásul kulturális hatása már a magyar piacon is rombol, a permanens „Here we go”-zásból ugyanis hazai változat is készült. A sportswashing és az Aranylabda-szavazás értelmetlensége már csak hab volt a tortán, abban viszont nem feltétlenül értettek egyet a szereplők, hogy a popkulturális teret ellepő sportdokumentum-sorozatok használnak, vagy épp ártanak-e a futball reputációjának.
