Farkas Bertalan esti mesét olvasott az űrben
1980. május 26-án a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén egy magyar és egy szovjet űrhajós indult a világűrbe, hogy végrehajtsák a magyar űrkutatás addigi legnagyobb jelentőségű küldetését. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós és Valerij Kubaszov parancsnok egy héten át tartó tudományos kísérleteket végeztek a Szaljut–6 űrállomáson. Ez a misszió nemcsak Magyarország, hanem a teljes szocialista blokk számára is szimbolikus jelentőséggel bírt.
Esti mese az űrből
A magyar–szovjet együttműködés az Interkozmosz program részeként valósult meg, amelyet a Szovjetunió azért hozott létre, hogy baráti országok űrhajósai is részt vehessenek a világűr felfedezésében. A kiképzést több magyar pilóta is megkapta, de végül Farkas Bertalant választották ki a történelmi utazásra. A kilövést a Bajkonuri Űrközpontból hajtották végre. Az űrállomáson már várt rájuk a Leonyid Popov és Valerij Rjumin alkotta állandó személyzet. Az ott eltöltött idő alatt Farkas Bertalan és Kubaszov többek között az emberi szervezetre gyakorolt súlytalansági hatásokat tanulmányozták, valamint magyar fejlesztésű műszereket és anyagvizsgálati kísérleteket is végrehajtottak. Emellett azonban relaxációra is volt idejük: Farkas nyolcnapos űrbéli tartózkodása során
A történelmi esemény kapcsán Farkas Bertalan így emlékezett vissza a start előtti pillanatokra: „Egyszerre voltam izgatott és büszke. Tudtam, hogy az egész magyar nemzet figyel minket, és ez hatalmas felelősséget jelentett”. Később a következőképpen írta le tapasztalatait: „Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. – Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött”. Valerij Kubaszov pedig a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozta: „Ez a küldetés nemcsak a szovjet és a magyar nép barátságának bizonyítéka, hanem az űrkutatás határtalan lehetőségeinek is”. A sikeres űrutazást követően, 1980. június 3-án tértek vissza a Földre.
Hősnek kijáró ünneplés
Farkas Bertalan űrrepülése nagy előrelépés volt a magyar tudomány és technológia történetében. Magyarország ezzel a repüléssel a világ hetedik nemzetévé vált, amely saját űrhajóst küldött a világűrbe, a küldetés során szerzett tapasztalatok és az elvégzett kísérletek hozzájárultak a későbbi űrkutatási programok fejlődéséhez. A sikeres küldetés után Farkas Bertalan nemzetközi hírnévre tett szert, és a magyar űrkutatás egyik ikonikus alakjává vált. Bár azóta Magyarország nem küldött újabb űrhajóst a világűrbe, továbbra is aktívan részt vesz nemzetközi űrkutatási projektekben.
A sikeres küldetés után Farkas Bertalant és Valerij Kubaszovot ünnepélyesen fogadták Moszkvában és Budapesten is. Moszkvában a Vörös téren nagy tömeg és a szovjet vezetés legmagasabb rangú képviselői köszöntötték őket, maga Brezsnyev pártfőtitkár mondott üdvözlőbeszédet, elismerve ezzel a misszió sikerét és az Interkozmosz program jelentőségét. A díszfelvonuláson a két űrhajós kitüntetéseket kapott, és az eseményt élénk figyelemmel kísérte a szovjet média. Magyarországon Farkas Bertalant hősként ünnepelték, Budapestre Valerij Kubaszov társaságában érkezett.
A ferihegyi repülőtéren hatalmas ünneplő tömeg várta, majd díszmenetben vonult végig a városban, az Országházban ünnepélyes fogadáson vett részt, ahol állami kitüntetést kapott, és maga Kádár János köszöntötte a párost. A magyar sajtó óriási érdeklődéssel követte az eseményt, és a lakosság büszkén ünnepelte az ország első űrhajósát.
Farkas Bertalan az űrutazás után a Magyar Néphadseregben folytatta pályafutását, ahol alezredesi rangot kapott. Később a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, 1995-ben dandártábornokká léptették elő, majd különböző repüléssel és űrkutatással kapcsolatos tevékenységekben vett részt. Több nemzetközi űrkutatási szervezet tagja lett, és rendszeresen tartott előadásokat az űrutazásáról. 2006-ban a Magyar Demokrata Fórum támogatásával jelöltette magát az országgyűlési választásokon, 2014-ben a Zöldek Pártjában indult, ám mindkétszer sikertelenül. 2014–2015 között a magyar külügyminiszter tanácsadója volt, majd a civil életben is aktívan részt vett, különböző ismeretterjesztő programokban vállalt szerepet.
Valerij Kubaszov, aki összesen háromszor járt a világűrben, az űrrepülés után továbbra is az orosz űrprogramban dolgozott, és az 1990-es években vonult vissza. 2014-ben, 79 éves korában hunyt el.
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
