„Ki kell mondanunk, amitől eddig féltünk” – kilátástalan a parajdiak helyzete

Május végén tragikus jelenet zajlott le Parajd területén: a megáradt Korond-patak elöntötte a község híres sóbányáját. A víz megállíthatatlanul zúdult be bányába, megtelítve mind a hét szintjét, ezzel jóvátehetetlen károkat okozva. A katasztrófa hatására a bánya felszíne több ponton megsüllyedt, a beomlás veszélye miatt pedig többeket evakuálni kellett. A Nem víznek való vidék című dokumentumsorozat stábja a helyszínre utazott, hogy új filmjükben bemutassák, pontosan mi is történt Parajdon és hogyan érinti mindez az ottlakókat.

A legtöbbeket most egyetlen kérdés tart lázban: mi lesz a bányával? A parajdi sókitermelés évszázados múltra tekint vissza, a bánya az utóbbi évtizedekben pedig népszerű turista látványossággá is vált, amelyet évente százezrek keresnek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.

Nem fogjuk tudni megtartani a személyzetünket, és ezzel sok más környékbeli vállalkozó is így lesz. (…) Ez a legnagyobb fájdalmunk: vannak, akik 20–30 éve dolgoznak nálunk, most mi lesz velük? (…) Ez egy tragédia

– árulta el a stábnak László Hunor étteremtulajdonos, aki testvérével üzemeltet egy családi vendéglátóegységet Parajdon.

A vállalkozó véleménye szerint a kialakult helyzet miatt több száz, de akár több ezer munkahely is megszűnhet a jövőben. Mint mondja, az idei szezonnal kapcsolatban még optimisták, hiszen rengetegen foglaltak előre szállást és közülük sokan nem is mondják le, nem kérik vissza az előleget, hogy ezzel támogassák a helyieket. Az azonban megjósolhatatlan, hogy a következő év mit hoz majd.

Nemcsak a parajdiak, hanem az egész térség meg fogja érezni ennek a bevételi forrásnak a kiesését

– mondta el Péter István, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, akivel a stáb a Korond-patak mellett beszélgetett.

Ezt a vízfolyást a helyiek egy kis csermelyként ismerik, most viszont egészen más arcát mutatja. Vízhozama az áradás miatt a bánya elöntésének időpontjában mintegy százszorosára nőtt, de még a forgatáskor is a szokásosnál 30–40-szer nagyobb volt.

Péter István szerint nem újdonság, hogy víz kerül a parajdi sóbányába, az elmúlt években is volt erre példa, sőt az is előfordult már, hogy ideiglenesen be kellett zárni a bányát. A mostani krízis azonban eddig példátlan méreteket öltött, amiért részben az Erdélyben jelentkező hosszan tartó esőzés a felelős, amely egész Székelyföldön árvízveszélyt okozott.

A mostani krízishelyzet ugyanakkor túlmutat a bányán, az egész 60 hektárnyi területet magában foglaló parajdi Sóhát érintett. A felszín már most több helyen megsüllyedt és félő, hogy előbb-utóbb be is szakadhat. A lakosok napról napra vélnek észrevenni új, kisebb-nagyobb beomlásokat, a jövőben pedig – ahogy a víz kioldja a sótömböket és -rétegeket – még több ilyenre lehet számítani.

Ki kell mondanunk, amitől eddig féltünk: nem azzal kell foglalkozni, hogy megmentsük a bányát, vagy hogy mi lesz a helyi turizmussal. Most az az elsődleges, hogy a Sóhát stabilitását biztosítsuk

– szögezte le Silye Loránd geológus, aki szerint ehhez arra lenne szükség, hogy a területet különböző speciális szenzorok segítségével megfigyelés alatt tartsák. Ezzel viszonylag pontosan feltérképezhető lenne, hogy a föld alatt milyen üregek húzódnak és azokat mennyire fenyegeti a beomlás veszélye.

A helyi bányászok, vállalkozók és turizmusban dolgozók jövője tehát jelen pillanatban teljesen kilátástalan, ami a térségbe érve jól érződik is. A film készítői arról számoltak be, a környék utcái gyászos hangulatúak és úton-útfélen megtört emberekkel lehet találkozni. Az ő megsegítésükre a Nem víznek való vidék csapata adománygyűjtést szervezett, amelyet ide kattintva lehet támogatni.