A hegyvidéki Turul mellett modern csodát és Szűz Mária-szobrokat is műemlékké tett Lázár János
Kedden délelőtt futótűzként száguldott végig a híroldalakon, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter nemzeti emléknek minősülő műemlékké nyilvánítja a hegyvidéki Turult.
A változás nem előjel nélküli, hiszen az idén húszéves köztéri szobor 2024 őszén ideiglenes védettséget kapott – írtuk meg a döntés hátterét, valamint a mű történetét feldolgozó cikkünkben, amiből kiderül: legfeljebb két év alatt egy művészettörténésznek – saját nevét nyilvánvalóan felvállalva – értékleltárat, illetve szakértői véleményt kell adni a Turulról, azt pedig a Miniszterelnökségnek, illetve egy testületnek is el kell fogadnia, hiszen enélkül a műemléki státusz nem állandósítható.
Ez most, alig hét hónappal később már létezik (noha a szerzője nem ismert), a döntés azonban korántsem jelenti azt, hogy Szmrecsányi Boldizsár szobra a jövőben ne lehetne áthelyezhető, hiszen a védelem célja a „képzőművészeti értékek megőrzése”, Lázár minisztériuma pedig a törvénytől eltérően műemléki környezetet sem jelölt ki körülötte.
A rendeletben egyébként nemcsak a Turul műemlékké válásáról, hanem több másik építészeti, illetve művészeti alkotás – köztük a Makovecz Imre életműve miatt a kormány szívéhez közel álló organikus építészet egy csúcsteljesítményének – védettségéről esik szó. Ezek a következők:
- a budai Kapucinus utca 18. számú lakóház, amelynek lényegi része a 17. és a 18. században, középkori falakra épülve született, a 19. és 20. században pedig bővítették, sőt egy nagyobb, a homlokzatot egyszerűsítő átépítést is kapott. A legfőbb védendő értékeket itt az utcai homlokzat hajlása, illetve a megmaradt történeti épületszerkezetek, így a 17–18. századi csehboltozatos terek jelentik;
- a józsefvárosi Rigó utca 3. számú, Reischl Károly tervei nyomán született irodaház, amit a Pénzügyminisztérium 1872-ben építtetett, 1936 és 1948 között pedig egy bencés gimnáziumnak adott otthont. A műemlékstátuszt itt a főhomlokzat, illetve a megmaradt oldalfalak indokolják, hiszen az épületből mindössze ennyi maradt. A hosszú évekkel ezelőtt történt részleges bontás óta az elemekkel romosan dacoló struktúráról 2023-ban a Józsefváros Újság írt alapos cikket, amelyből kiderül, hogy a korábbi tervek szerint 63 lakásos társasházat akartak belőle csinálni, ennek azonban máig sincs nyoma;
- az Új Köztemető három nagyméretű Róth Miksa-mozaikkal díszített bejárati épületegyüttese, Hegedüs Ármin 1906-ban átadott munkája;
- a magyar organikus építészet zsenije, a Pécsi Csoportot is életre hívó Csete György (1937–2016) a füzéri köztemetőben 1986 óta álló, trapézformákból épült ravatalozója;
- a miskolctapolcai Barlangfürdő kagylómedencéje, illetve héjszerkezete, Zsuffa András 1970 óta vendégeket váró alkotása (a Visegrád közelében lévő hasonló, végveszélyben lévő struktúra ezzel ellentétben ma is védtelen);
- a Sopron közelében fekvő Nagylózs 1650-ben készült, kora barokk Búsúló Krisztusa, valamint annak tartóoszlopa,
- a szomszédos Pinnye Patrona Hungariae-szobra (1918), amelyen a Szent Koronát fején viselő Szűz Mária egyik kezében a jogart, a másikban az országalmát tartó kisded Jézust tartja;
- a Pinnyétől negyedórányi autózásra lévő Sarród Magyarok Nagyasszonya-szobra (Mechle József, 1884);
- a Soltvadkert, Mátyás király utca 6. alatti szárazkapus mezővárosi ház, amely a környéken utolsóként őrzi az 1900 körül született eredeti homlokzatát és szerkezeteit;
- illetve Szolnokon a Tabán utca 24. alatti népi lakóépület.
A hétoldalas rendeletből mindemellett az is kiderül, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség által 1977-ben védetté nyilvánított budapesti XIX. Nádasdy utca 28. alatti lakóház védelme
tekintettel arra, hogy a műemlékké nyilvánítás céljának nem felel meg,
véglegesen megszűnik.
A védettségek nyolc nappal a rendelet elfogadása után lépnek hatályba.
