Miért toporgunk egy helyben az uniós fejlettségi rangsorban?

Magyarország az ötödik leggyengébb eredményt érte el az Európai Unióban – ha az árszínvonalat is figyelembe vevő fejlettségi szinteket hasonlítjuk össze. Az Eurostat március utolsó napjaiban publikálta a 2024-re vonatkozó, vásárlóerőparitáson számított egy főre eső GDP-mutatókat, és ez alapján nem állunk túl fényesen. Hátulról számítva úgy lettünk az ötödikek, hogy az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének a 77 százalékán toporgunk immár a harmadik éve. (Az utolsó helyen Bulgária található 66 százalékkal.)

A 2022 és 2024 között „befagyott” fejlettségi szintünk kapcsán Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője megjegyzi:

Ez, ha akarom egy jó hír, hiszen nem süllyedtünk tovább, vagyis az unió átlagos növekedését tudjuk produkálni.

Hozzáteszi: igaz, hogy a lassan mozgó európai átlagot tartani tudjuk, ám az átlaghoz képest egy helyben állunk, lemaradunk a gyorsabban növekvő szomszédainktól. Jottányit sem mozdultunk előre tehát az egész EU-hoz , miközben Románia leelőzött bennünket – mostanra két ponttal jobban állnak, az unió fejlettségi szintjének 79 százalékát elérve, és Horvátország is utolért minket.

E folyamatot vizsgálva egy nagyobb problémára, a korrupciós helyzetre mutatott rá Molnár. Egyes becslések szerint – itt a Transparency International adataira hivatkozott a gazdaságkutató – évi ezermilliárdos nagyságrendről lehet szó. A 80 ezer milliárd forintos magyar GDP-hez képest ez 1,5 százalékra is rúghat, ráadásul a „korrupció által érintett” pénzek akár külföldre is távozhatnak.

A másik alapvető baj GKI szakértője szerint „a teljesen elhibázott hazai gazdaságpolitika, ami kizárólag a feldolgozóiparban látja a haza megmentésének kulcsát.” Ráadásul a feldolgozóiparnak is csak egy szűk szegmensével foglalkozik a kormány: az elektromosjármű-gyártással. Sőt, ennek a szegmensnek sem az innovatív alágazataival törődünk, hanem az akkumulátorgyártás kevés hozzáadott értéket teremtő, hatékonyságot nem növelő, viszont környezetszennyező tevékenységeit „csábítottuk” Magyarországra – tette hozzá Molnár László.

Ráadásul ezért még mi fizetünk a befektetőknek. A német BMW és a kínai BYD elektromosautó-üzeméhez és a kapcsolódó akkugyártáshoz az állam ezermilliárd forintos közvetlen támogatást adott, amihez hasonló nagyságrendű beruházási támogatás járul. Itt is a magyar GDP 1,5 százalékáról van szó, pedig mindössze négy gyárról beszélünk

– jegyezte meg. Ezek a projektek megterhelik a magyar energia- és vízbázist – emeli ki a GKI kutatásvezetője. „Ha az autóipar említett szűk szegmensét nézzük, akkor ebben az értelemben a kormány a Horthy-rendszert követi. Akkor egy tenger nélkül tengernagy irányított egy király nélküli királyságot, most pedig elektromos akkumulátorokat gyártunk energia, víz és munkaerő nélkül” – ironizált Molnár, majd kissé „szárazabban” fogalmazva rámutatott a hazai gazdaság legalapvetőbb problémájára is: mivel a természeti erőforrásaink korlátozottak, a hatékonyság növelésére kellene törekednünk. Ám nem ez történik: