Nemcsak Budapesten, de a világ számos nagyvárosában is fejtörést okoznak az emberektől elzárt folyópartok
Nap mint nap tömegek használják a budapesti rakpartokat, jó részük azonban csak arra, hogy az autójával, tömegközlekedéssel, vagy épp biciklivel eljusson egy helyről a másikra. A 20. század derekára a nagyvárosok folyópartjai a világ minden részén ugyanígy az automobilizmus áldozataivá váltak, ahelyett, hogy pihentető, nyugodt hely legyenek, ahol az ember könyvet olvashat, beszélgethet a barátaival, sétáltathatja a kutyáját, napozhat, vagy egy hangulatos teraszon, az elhaladó hajókat nézve ihat egy kávét.
Az elmúlt évtizedekben a modern városfejlesztés szerencsére jó irányt vett, így egyre több helyen láthatjuk, hogy a sokáig hangos, kipufogófüst szagú útvonalak autómentes, kellemes pihenőhellyé váltak, vagy legalább az autók számát sikerült csökkenteni.
A Budapesten immár közel száz éve, az autóforgalom elviselhetetlenné válása óta dédelgetett álmot végül a Karácsony Gergely-féle városvezetés első ciklusa húzta ki a tetszhalott állapotból: 2023 szeptemberében, a villamos viaduktjának egy részében bemutatták az Újjáéledő Rakpart 2030-koncepciót, amiről úgy gondolták, hogy a főváros, a Valyo, a lakossági egyeztetések, illetve számos civil szervezet közös erejéből születő tervek mentén néhány éven belül jóval élhetőbbé válhat a pesti oldal. A következő évben tovább csiszolódó, az MG Építész Kft. által elkészített tervcsomagot 2024 júliusában ebben a cikkünkben mutattuk be, folyamatosan frissülő részletei pedig ezen a hivatalos oldalon követhetők.
De hogyan jutottunk el idáig? És hogyan birkóznak meg más nagyvárosok a folyópartjaikat érintő hasonló problémákkal? Cikkünkben ezt mutatjuk be.
Száz éve keressük a nyugalmat
A kikapcsolódást nyújtó vízpartra való igényt a mai Budapesten már az 1873-as városegyesítés előtt felismerték, hiszen mikor az 1838-as árvíz hatására kiépítették a rakpartokat, nemcsak áruforgalmat képzeltek el rajtuk, de a teraszos kávéházak egész sorával csábító Dunakorzót is életre hívták. Ezzel a második világháborúban jórészt elpusztult szállodasor menti területet, valamint annak északi és déli folytatását a főváros legkellemesebb, platánokkal szegélyezett, nyüzsgő sétahelyévé tették.
Az autók megjelenése, illetve maga a fejlődés rövidesen aztán szétzúzta ezt a képet, hiszen húszévnyi álmodozás, gondolkodás, illetve építés után, 1904 októberében az első villamos is végiggurult a város egyik leghosszabb hídján, amit direkt erre a célra emeltek. A 498 méteres betonviadukt ma is használatban van, az alatta lévő egykori raktárterek (ezek egy részletét itt mutattuk meg) azonban rég kiürültek. Ez a sors várt rövidesen az alsó rakpart fabódéira, teherhajó-kikötőjére, vámhivatali épületére, illetve kisebb-nagyobb struktúráira is, hiszen rövidesen hihetetlen tempóban öntötték el a várost az autók, amik máig meghatározzák a folyópart arcát.
