Főbe lőtte magát a legnagyobb magyar
Gróf Széchenyi István 165 éve, 1860. április 8-án hunyt el. A legnagyobb magyarkén elhíresült reformkori politikus saját kezével vetett véget életének egy elmegyógyintézetben.
Rossz mentális állapotát a forradalom utáni események idézték elő – írja a Rubicon. Széchenyi ugyanis a Habsburgokhoz hűséges reformer volt, aki a úgy vélte, a bécsi udvar elleni felkelés a magyar nemzet halálához vezet. Miután a forradalom egyre inkább a fegyveres harcok irányába kezdett mutatni, a Batthyány-kormányban miniszteri posztot betöltő politikus magát kezdte hibáztatni azért, hogy a magyarság a pusztulás útjára lépett.
Augusztusban idegösszeomlást kapott, ezért szeptember elején a döblingi szanatóriumba indult.
Az életéből hátralévő tizenkét évet az elmegyógyintézetben töltötte, ahol állapota javulásnak indult és újra elkezdett írni is. 1859-ben megjelent egy írása, amelyben kritikával illeti a magyarországi megtorlásért felelős Habsburg-vezetést, nevetségessé teszi Alexander Bach belügyminisztert és trónbitorlónak titulálja Ferenc Józsefet. Sőt, Magyarország gyilkosának nevezi a császárt, milliók nyomorba döntésével vádolja, Néróhoz hasonlítja, és azt javasolja, békéljen meg a gondolattal, hogy akasztófán végzi.
Az osztrákok bosszúból házkutatást tartottak nála, elkobozták írásait és börtönbüntetéssel fenyegették meg. Az idős és beteg gróf állapota a sűrű zaklatások után rohamosan romlott, fogságtól és orgyilkosoktól tartott. Naplóbejegyzéseiben 1860 márciusától már érezhető kilátástalansága.
Óriás léptekkel közeledik a végem. A végtelenségig fognak gyötörni. Ki kell vonnom magam ebből!? (…) Nem tudom hurcolni az életemet. Meg kell semmisítenem magam! (…) Az éjjel véget akartam vetni az életemnek. (…) Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem
– írta.
Végül 1860. április 8-án, hajnalban főbe lőtte magát. Széchenyi halálának hírére a Magyar Tudományos Akadémia gyásznapot tartott, Arany János verset írt tiszteletére, emlékére később számos város szobrot állított.