Senkit nem érdekel valójában, hogy mi van Szintiával
Mit tehet anyaként? Mit tehetsz kamaszlányként? Fontos tapasztalat volt, hogy ezek a lányok mennyire egyedül érzik magukat – és igazából a fiúkhoz menekülnek, ha már annyit mondanak nekik, hogy »jaj, de szép a szemed«. Az előadás szereplői az anyacsoport tagjai, javarészt tinilányaik vannak. Van már egy nagymama is köztük.
Emelt fővel – ezzel a címmel mutatták be a Szívhang Társulat új színházi előadását Szomolyán, a helyi általános iskolában. A történet egy 16 éves falusi roma lányról, Szintiáról szól. A fiatal lánynak fontos az iskola, szeretne továbbtanulni, ám közben van egy 22 éves barátja, Tomi. Szintia az iskolából kimaradni, otthonról pedig szökdösni kezd. Az egymásnak ellentmondó elvárások így sokasodnak – egyszerre kellene megfelelnie az édesanyjának, az iskolának, a barátjának, sőt, valójában az egész falu nyilvánosságának. Miközben senki sem kérdezi meg tőle, ő mit is szeretne valójában.
Mi lesz Szintiával? Szükségszerű, hogy néhány hónapon belül teherbe essen, és elkezdődjön a „felnőtt” élete? Mi kellene ahhoz, hogy ez most, legalább ezen a délutánon, ebben a színdarabban kivételesen másképp történjen?
Nem először járunk az alig kétezer fős borsodi faluban. Közel három éve már megfordultunk ugyanebben az iskolában – akkor is egy előadás kapcsán. A Megeshetne másképp! című darabban szomolyai roma nők egészségügyi dolgozókkal és szülészeti aktivistákkal kiegészülve mesélték el a saját történeteiket a magyar egészségügyben elszenvedett tapasztalataikról. Sok az ismerős arc – ám a téma most egy másik életszakaszra fókuszál: a kamaszkorra.
A Megeshetne másképp! után fontos következő lépés volt a Szívhangok Alkotócsoport életében, hogy a következő projektben már a helyi nők működtessenek csoportokat. Különféle foglalkozásokat tartottak arról, ki milyen jövőképpel rendelkezik – a közös pont az volt, hogy nőkkel szeretnének tovább foglalkozni – meséli a fentebb idézett Horváth Zsanett, a Szívhangok Társulat egyik tagja, jelen projekt koordinátora. A terv így nézett ki: hozzanak létre olyan női csoportot, amelyben a tagok már egymásnak tudnak segíteni. Az alapja mindennek a bizalom.
A csoportban egymást tudják segíteni a nőiességükben, erőt tudnak adni egymásnak. El mernek mondani egy családon belüli bántalmazást is, vagy akár, ha a gyerekkel történt valami. Mert tudják, hogy nincsenek egyedül. Tavaly nyáron kezdték a közös munkát, akkoriban még a szociodrámával foglalkoztak, majd egy hirtelen ötletként képbe került egy mese – az Aranyhaj és nagy gubanc –, és ebből inspirálódva létrehoztak egy színdarabot.
Az iskolarendszer, az óvoda, az egészségügy, a közintézmények – mind-mind olyan helyek, ahol ezeknek az anyáknak ki kell állni a kisgyerekeikért. Rengeteg kérdést vet fel, hogy mit tudnak tenni a tinikorszakba kerülő lányokkal. Mi lesz, ha mindenre nemet mondanak? Ha mást sem csinálnak, csak lázadnak? Mindenki szeretné tudni, hogyan képes védekezni a korai iskolaelhagyás és a gyerekszülés ellen.
