Hallerné Nagy Anikó: Magyar Péter azt mondta, hogy aludjak rá egyet, de én sokkot kaptam
44 minutes ago
•
Gajdos László: Felfüggesztették egy akkumulátorgyár beszállítójának üzemét, miután elszíneződött egy patak
48 minutes ago
•
Hallerné Nagy Anikó: Magyar Péter azt mondta, hogy aludjak rá egyet, de én sokkot kaptam
44 minutes ago
•
Gajdos László: Felfüggesztették egy akkumulátorgyár beszállítójának üzemét, miután elszíneződött egy patak
48 minutes ago
•
A modern csillagászat egyik legizgalmasabb feladata, hogy a távoli világok megfigyelésével folyamatosan újragondolásra késztesse a kutatókat. Erről van most is szó.
A Mars egyik legkülönösebb légköri jelensége évek óta foglalkoztatja a kutatókat. A Naprendszer legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons fölött rendszeresen egy több mint 1800 kilométer hosszú felhő jelenik meg, mely nem a megszokott módon alakul ki.
Pont került egy meghatározó tudományos küldetés végére azzal, hogy a NASA Swift obszervatórium 22 év nagyszerű szolgálat után lezuhant, és a Föld légkörében nagyrészt elégett.
Közvetlenül még nem sikerült megfigyelni, létezésére azonban egyes távoli égitestek szokatlan pályája utalhat.
A James Webb űrtávcső mérései igazolták a valaha észlelt egyik leggyorsabban mozgó szupermasszív fekete lyuk létezését, amely olyan tempóval száguld a csillagközi térben – alig tizennégy perc alatt megtéve a Föld–Hold távolságot –, hogy a nyomában vadonatúj csillagok születnek.
A Naprendszer pontos korának kiderítése olyan volt, mintha egy 4,5 milliárd évvel ezelőtti kozmikus rejtvény darabjait kellene összegyűjteni. Néhány ritka meteorit izotópjai azonban olyan drámai háttértörténetet árultak el, amely alapjaiban határozta meg a mai otthonunk szerkezetét.
Hullócsillagokkal és tűzgömbökkel érkeznek a Taurida meteorrajok november első felében.
A szerbiai egyetemisták előtt tisztelegve SL3-nak nevezte el a kutatócsoportja által felfedezett egyik galaxist Darko Donevski szerb asztrofizikus.
November 2-án különleges égitestvonal lesz látható hajnalban: a Regulus csillag, a Jupiter, a Mars és a Hold egyetlen egyenes mentén sorakozik fel a délkeleti égbolton egy csaknem két hónapos együttállás-sorozat kezdeteként.
Egyes modellek szerint a technológiai civilizációk rövid élettartama miatt még akkor is rendkívül kicsi lehet annak az esélye, hogy két civilizáció ugyanabban az időszakban létezzen, ha egyébként gyakran alakulnak ki a galaxisban